Felzárkóztatás

Tisztelt Magyar Társadalom!

 

Kártyázom, és cinkes kártyával előhúzom a „roma -kártyát", de nem a cigány kártyát! Egyelőre nem tudom, hogy mit mondhatnék. Magyar a cigányok között – cigány a magyarok között. Van különbség? Bocsánatot kérek a magyar néptől! Mindig azt mondják „bízzák csak a hatóságokra az ügyintézést, nem a mi dolgunk"

 

Azok, akik tehetnének valamit, nem igazán érdekeltek abban, hogy bármi is változzon itt. Cigány Magyar emberek közös társadalomban - ez a feszültség! Magyarországon az utóbbi időben jóval erősebbé vált a diszkrimináció – amely már általános jelenség az egész világban is, persze. Számos településen él egy jelentős roma kisebbség, csoportokban- nagyon nehéz a választásokon jól szerepelni, roma kisebbség, néha még relatív vagy abszolút többségben is vannak a helyiek, mindezek ellenére többségben is vannak – azok, akik egymásnak ugrasszák a magyar társadalmat. A problémákat szeretnéd megoldani? De helyette azt mondja: miért tegyem meg, mit nyerek én ezzel? - Nem magyarázzák el a romáknak kellőképpen, hogy miért érdemes.

Összefoglalva: felzárkóztatni a romákat a többségi társadalomhoz. Szomorú kimondani, de – általában – ott, ahol egy roma közösség „térvilága" elkezdődik, már nincs út, áram és víz. Már régóta részt veszek olyan projektekben, amelyek a romák felzárkóztatását tűzte ki célul – de először is az „egyik napról a másikra élek" mentalitást kell megváltoztatni! Sokan vannak, akik ugyanúgy élnek, mint húsz éve, vagy még rosszabb körülmények között! Rengeteg ilyen hely van most az országban! A valódi problémák megmaradnak. A közösség helyzete évről évre egyre rosszabb, itt érdemleges változást kell elvégezni a roma, vagyis a cigány társadalom között.

Mi munkahelyeket akarunk teremteni, azt szeretnénk, hogy a gyerekek iskolába járhassanak - és ne csak nyolcadik osztályig! - érettségizzenek le, nézzék meg, hogy akkor mit tudnak magukkal kezdeni az életben. Azonban sokan hallani sem akarnak ilyesmiről.

Pedig nem luxusdolgokat kérünk, járjanak iskolába, ne a segély lebegjen előttük, munkakerülés, hanem hogy tudjanak beilleszkedni. És erre rá is segítenek különféle szervezetek. Elég csak a saját példámat említenem: sikeresen elvégeztem az iskolát, szakmát tanultam! Ezért teszem mindazt, amit teszek, szeretném megértetni velük nincs más kiút, ebből a zsákutcából vissza kell fordulni és ki kell jönni.

Reményeim szerint utunk olyan áldott állomásokon halad tovább ebben az évben, mely felkelti a nagy nyilvánosság érdeklődését és segíti célunk elérést, a jobb sorsra érdemes gyerekek, emberek életébe örömet, reményt hozni és segít az egész társadalomnak, hogy ezeket a jobb sorsa érdemes embereket ne tehernek, hátránynak, hanem lehetőségnek lássa. Ehhez természetesen kellenek ezek az emberek is, kell a munkájuk, a kitartásuk, hogy a mostani sanyarú életükből ki akarjanak törni. Nélkülük nem megy.

INDIÁN