A magyarországi cigányság életkörülményei

A magyarországi cigányság életkörülményei jelentősen rosszabbak Magyarország lakosságának átlagos életkörülményeinél. Többségük (egyes becslések szerint közel 90%-uk) mély szegénységben él. Életkörülményeik országrészek szerint A magyarországi cigányság életkörülményei szerint hat régióra osztható az ország.

Az első a Tiszántúl (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Békés), a második a Duna-Tisza köze (Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun), a harmadik a Dél-Dunántúl (Tolna, Baranya, Somogy, Veszprém, Zala), a negyedik a Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron, Vas), az ötödik a Pest környéki iparvidékek (Budapest, Pest, Fejér, Komárom-Esztergom), a hatodik pedig Észak-Magyarország.

Tiszántúl: Ebben a régióban él az ország cigányságának 25%-a. Az itt élők egyértelműen hátrányos helyzetűeknek tekinthetőek, mert itt a legmagasabb az analfabéták aránya, és az egy főre jutó jövedelem itt a legalacsonyabb. A régió északi részén nagyobb a cigányság aránya, ez a rész szegényebb is. Békés megyében a cigányok egy része a román nemzetiséghez tartozik.

Duna-Tisza köze:  A régióban a cigányság nem meghatározó nemzetiség. Életkörülményeik némileg jobbak az országos átlagnál.

Dél-Dunántúl:  A Dél-Dunántúl kis falvaiban, elsősorban az Ormánságban a nemzetiségi kultúrájukat tartó cigányok élnek (nagyszámú oláhcigányok és beás közösségek.) A rossz infrastruktúra miatti magas munkanélküliség erősen sújtja az itt élő cigány lakosságot. Számos cigány többségű település található ebben a régióban – közülük a Baranya megyei Alsószentmárton és Gilvánfa teljes egészében elcigányosodott.

Nyugat-Dunántúl:  A nyugat-dunántúli cigányságot mintegy 30 ezer fős közösség alkotja, amely a lakosság kb. 3%-át teszi ki. Életkörülményeik kissé jobbak, mint az ország többi részén élőké, bár a többségük ebben a régióban sem dolgozik, illetve sok fiatal kerüli az iskolát. Az itteni cigány lakosság mégis némileg magasabb egzisztenciális és műveltségi szinttel rendelkezik az ország többi részén élőkétől, de a fővárosi cigányok szintjét nem érik el, integrálódott társadalmi csoportról itt sem beszélhetünk.

Budapest és környéke:  Budapest környékén a legmagasabb a cigányok munkavállalása, ezért jobb anyagi körülmények között élnek, mint hazánk többi régiójában. A cigányság a népesség 4-5%-át teszi ki, ami alacsonyabb az országos átlag 6-7%-nál.

Észak-Magyarország:  Az észak-magyarországi nagy számú cigány lakos az ebben a régióban általánosan tapasztalható gazdasági válság "áldozata". A megszűnő (megszűnt) nehézipari munkahelyekről elbocsátott cigány alkalmazottak a fokozatosan kiépülő szakképzettséget igénylő szolgáltatásban nem tudnak munkát vállalni. Az itteni cigányok még az országos átlagnál is több gyermeket vállalnak, illetve itt a legnagyobb a ,,gettósodás" mértéke is. A régióban a cigány lakosság a népesség mintegy 15-18%-át teszi ki, emellett számos településen már többségbe is kerültek. Megemlítendő még a 35 ezres lakosságú Ózd is, ahol a 13 ezer fős cigány népesség a lakosság 37%-át teszi ki, ráadásul 10-20 éven belül valószínűleg itt is többségbe kerülnek.

Lakáskörülmények:  A háború utáni letelepítések, illetve a rendszerváltás utáni komoly etnikai ellentétek miatt kialakult cigánytelepek még mindig meghatározóak a cigány lakosság lakóhelyeként. Ezeken a településrészeken az infrastruktúra hiányos, folyóvíz se mindig van, csatornázás szinte egyáltalán nem jellemző, a szemétszállítás is akadozik.

Országos viszonylatban a cigány lakások kétharmada fekszik telepen és egyharmada nem telepen. A magas arány alól kivételt képez Budapest, ahol a cigány lakosság mindössze 30%-a él telepen. A nem telepen élő cigányság egy részének az életkörülménye semmilyen mértékben nem különbözik a nem cigányokétól, míg a telepek lakossága nyomorúságos körülmények között él. Ez a tagozódás mind a magyar, mind a cigány anyanyelvűeknél megfigyelhető.

Demográfia:  A cigány népesedés súlyos problémája a nagy családok kiemelkedően magas aránya. Már 1963-ban is látványos volt, hogy a cigányoknál tapasztalható átlagos családnagyság 4,52 gyermek. Ez akkor 52%-kal múlta felül az egész magyar lakosságra kiszámított átlagos családnagyságot (3,18). Viszont a várható élettartam is jóval alacsonyabb a cigányságnál, a nyugdíjas korú cigány emberek aránya elenyésző. A korosztályok ilyenfajta megoszlása okolható a rossz szociális helyzettel, de nem lehet megfeledkezni a cigányoknak a gyermekvállalást serkentő kulturális hagyományairól sem. A nagy családok miatt, illetve mert a cigány családoknál a rokonsági rendszer többnyire sokkal erősebb, mint a nem cigány családokban, sűrűn megfigyelhető, hogy egy lakásban nem két, hanem három nemzedék lakik együtt. Országos viszonylatban a cigány népesség 31%-a lakik olyan lakásokban, amelyben három nemzedék él együtt, és további 8% olyan lakásokban, amelyekben testvérek élnek együtt családjaikkal.

 

 

Egészségügy:  A cigányság nagy átlagban sokkal rosszabb egészségügyi körülmények közt él, a halálozási mutatóik jóval magasabbak a magyarok átlagénál. Egy 2008-as felmérés szerint a cigányok mindenhol jelentősen lerontják a halálozási és egyéb mutatókat. A felmérés készítői szerint ez összefüggésben van azzal, hogy minél magasabban képzett és aktívabb egy ember, annál tovább él. A cigányság mindkét adatban jelentősen elmarad az országos átlagtól.

 Iskolázás:  A tervgazdaság kiépítése idején szükség volt a cigányság letelepítésére. Ennek érdekében a cigány lakosságot is kötelezték az iskolába járásra. A folyamat rávilágított egy nagyon súlyos problémára a cigány lakosság körében, az analfabetizmusra. Ez a jelenség leginkább a keleti régiókra (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén megyékre), azon belül a megyeszékhelyektől távol eső falvakban még napjainkban is jellemző. A főváros környéki, illetve a észak-dunántúli területeken az analfabetizmust majdnem teljes mértékben sikerült felszámolni. Jelenleg a cigányság mintegy 60%-a fejezi be az általános iskolát. Középiskolába még ennél is kevesebben járnak, és közülük is nagy számban lemorzsolódnak menet közben. Az érettségi bizonyítványt mindössze 1,8%-uk szerzi meg, míg felsőfokú végzettsége 0,2%-uknak van. Mivel a cigányok jelentős része kistelepülésen él, így a helyi általános iskolák bezárása nagyon súlyosan érinti őket.

Foglalkoztatás:  A magyarországi cigányok igen nagy hányada segélyből él, és soha nem is dolgozott. 2008 tavaszán Monok település példáján felbuzdulva egyre több település kötötte a segélyek kifizetését a közmunkához, illetve ahhoz, hogy az iskoláskorú gyerekeket járatni kell az oktatási intézményekbe.[2] Tamás Gáspár Miklós életellenesnek nevezte a döntést, míg Kolláth György alkotmányjogász megvédte azt.